Tegnap mozi nap volt. Szilvi ráunt a sorozatok nézésére. (ugye nincs parabola szóval férjem lett a müsor szolgáltató) Igy aztán megnéztük többek közt a Made In Hungáriát. Régóta vártam ezt a filmet hisz a Hungária és vele Fenyő Miki a gyerekkori kedvencem. Hát nézzük a filmet szépen. Én meg azon kapom magam fél óra múltán hogy valami nem stimmel, fészkelődöm, érzem hogy gyorsul a pulzusom, emelkedik a vérnyomásom. De nem jöttem rá mi a baj egész addig mig a fiam a párnát a falhoz vágva nem közölte hogy ő ezt nem nézi tovább merthogy ugyanaz az idegbeteg hangulat árad belőle mint ami otthon mindenhol jelen van. És ekkor leesett a tantusz hogy igen igaza van a gyereknek tényleg az idegbajos hullámok hatottak rám negativan. Mert sugárzik a filmből. Ami nem csoda hisz magyar film, persze hogy a jellegzetes magyar hangulatot sugározza. Ráadásul visszavisz minket a multba gyerekkorom jo kis kommunista miliőjébe, ami rátett mégegy lapáttal a hangulatra. Férjem is felmorrant valamit hogy hülye komcsi rendszer vagy valami. Erre mondtam neki hogy érdekes gyerekkorunkban teljesen természetes volt hogy abban éltünk. Nem fájt ennyire. Mert nem ismertünk mást. Most mióta tudjuk mia van ODAÁT azóta zavaró ez csak. Mióta éltünk máshol is és sokszor évekig nem tapasztaljuk milyen a magyar levegő azóta hat ránk ez ilyen intenziven. Mindenesetre újabb megerősitést kaptam nem tényleg nem akarok többé Magyarországon élni. Jó lenne gyerekkorom emlékeit olyan szépnek megőrizni amilyenek, de az ilyen élmények hatására valami megváltozik.....
És akkor még csak azt se mondhatom hogy rossz volt a film. Mert nem volt rossz. Csak....magyar volt.