Gyerekem nagy lelkesen kinyujtotta a kezét. Azt hiszem sikerült megtanulnia hogy jég eső elől egyetlen lehetséges megoldás van és ez a behúzott nyakkal való menekülés. Még egy fél óra múlva is dörgölte Márk a tenyerét úgy oda vert neki a jég.
Sajnos viszont a tavaszi virágzásról igy lemaradtam. Pedig szerettem volna lefotózni az itt virágzó ezerféle nárciszokat. A magnólia virágzását percról percre. Sőtt egyik nap autózás közben egy dombtetőn bele futottunk egy sereg napsütötte felhő bálnába. Fantasztikus volt látni hogy tőlünk szinte karnyújtásnyira velünk egy magaságban úsznak méltóságteljesen ezek a hatalmas "bálnák". Utóbb a völgyben persze utolértek minket és jól eláztattak. :-)) De fönt a dombon akkor is fenséges látvány volt. És én mérgesen konstatáltam hogy már megint nincs nálam fotó masina. Rám kéne ragasztani vagy mi. Úton-útfélen annyi szép vagy érdekes megörökitendő dolog van én meg mindig lemaradok róla. Mrrrr.
Persze morogni való van más is. Szilvinek azóta sincs rendes munkája. Múlt héten dolgozott egy napot és ezen a héten is egy napot sikerült csak dolgoznia. Hogy kifizetve mikor lesz az már nem is olyan fontos. Nem tudom mi sül ki ebből végül, de félek semmi jó.
Gyereknek jövő héten kezdődik az iskola. Ippeg ideje lesz azt hiszem, mert nagyon belejött az itthon létbe. Ami végül is nem baj, de azért tanulni is kéne valamit. Bár mostanában meglepően sokat olvas. Méghozzá magyarul! Nem is tudom hova irjam fel. Mindenesetre örülök neki. Valami csak öröklődött benne tőlem is talán... :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése