Biztos más is hallota már azt az állitast miszerint a legtöbb embernek él valahol a világban egy hasonmása. Hát én ezt tanusithatom. Pár hete történt. A Tescoban voltunk a hétvégi nagy bevásárláson. Az egyik sorban megláttam egy srácot ácsorogni. Hát mit ne mondjak hirtelen felindulásból majdnem a nyakába borultam. Ugyanis az öcsém volt az. Első pillantásra. Szerencsére a döbbenettől csak hápogni tudtam igy volt időm második pillantásra is. Ekkor rájöttem hogy nem lehet a Krisztián ugyanis ez a fiú legalább öt évvel fiatalabb nála. Igaz Krisztiánt nem láttam három éve, de már tapasztalatból tudom otthon az eltelt idő mélyebb nyomokat hagy az emberen.
De akkor is! Ez a fiú tiszta öcsém volt még ha fiatalabb kiadásban is. Mondhatni kisérteties volt a hasonlóság köztük. Ugyanaz az arc, ugyanaz a termet és alak és ugyanaz a flugos öltözet. Hát mit mondjak kész döbbenet volt. Oda hivtam a férjemet is mondván most én vagyok a hülye vagy én vagyok a hülye. De nem ő is azt mondta hogy ez bizony a 22-23 éves Krisztián. A valóságban viszont az öcsém most lesz 29 éves. Mindenesetre érdekes volt. Bár ha a könyebb szivrohamot amit a találkozás okozott beszámitom akkor ez a találkozás több volt mint "érdekes".
Ráadásul nekem ez már nem az első ilyen élményem. Már Kanadában is láttam egyszer Krisztiánt. Az még megdöbbentőbb volt. Ugyanis a hasonlóság tökéletes volt csak épp a fiúnak fekete bőre volt! Mindezt egy echte europai vagy mondhatom igy is magyar archoz. A családom ugyanis az a tipikus ősmagyar fajta....
Szoval vannak fura dolgok. Azért jó lenne néha igaziból is látni őt....