Három év ittlét után ma fordult velem elő először hogy meglátogattak Jehova tanúi. Ami azért fura mert állitólag elég szaporák. Valaki egyszer azt mondta velük tudott leginkább beszélgetni és gyakorolni a nyelvet. Hát engem csalódás ért mert túlságosan is választékosan beszéltek. Amire itt ugye nemigen van szükség. A kanadainál ugyan nagyobb szókincset használnak az átlag emberek, de még itt sincs az a választékos beszéd amit a nyelv különben lehetővé tenne. Mert a szavak ugyan léteznek, csak épp nem használják őket. Szóval kiváncsi lennék az átlag angol megérti e Jehováékat. Mindenesetre én mondtam neki hogy köszike de csak minden második szava érthető számomra. Ami különben manapság már egyre kevésbé fordul elő azért velem. Erre lás csodát az egyik úr kikapott egy füzetkét a táskájából és bőszen lapozni kezdte, majd a kezembe nyomta. Döbbenet ért. Ugyanis magyarul volt! Hirtelen nem tudtam hogy nevessek e vagy legyek meghatódva. Ezek az emberek képesek az anyanyelvemen nyomtatott tájékoztatóval felkészülten járkálni csak azért hogy tudjunk kommunikálni ha netán egy magyar kerülne az útjukba itt a világvégén. S hogy miért a döbbenet. Hát mert az angol az nem ilyen. Ez itt nem Kanada itt nincs mindenhol kihelyezett tolmács. Nem is lehet kérni sem. Nincs telefonos tolmács. És legtöbbször nincsenek segitőkész ügyintézők sem. Ehez képest érthető a döbbenetem ugye hogy egyszer csak egy vadidegen ember magyarul irt tájékoztatót nyom az orrom alá hogy segitsen megérteni a mondandóját. Teljesen irreális viselkedés ez itt. :-)) Mindettől függetlenül nem kértem belőlük. Vannak vallások amikkel kevésbé tudok toleráns lenni minden nyitottságom ellenére, ezek eggyike a Jehova. De azért a jó érzést köszönöm nekik. Még ha érdekből is csinálják attól még jól esett ez a fajta figyelmesség.