Pénteken írtam hogy kedvenc szüleim megint elfelejtették a szülinapomat. Még szkreppeltem is anyuról egy képet. Ma délben pedig felhívott az öcsém hogy anyu pénteken meghalt.
Apuval nem is tudtam beszélni. Csak ül a tévé előtt és bámul ki a fejéből. Mi meg egymás sírását hallgatjuk az öcsémmel a telefonban. Sose szokott sírni......
És én nem tudom megölelgetni......nem vagyok ott.
Tőlem kapta a nevét. Ő a negyedik testvérem és az egyedüli aki él. Egy elvetélt, kettő pedig holtan született. Anyám tőlem kérdezte neki mi legyen a neve, mert a családi neveket már "elhasználták" az előző babákra. Tizenegy éves voltam. Azt mondtam ha én Krisztina vagyok ő miért ne lehetne Krisztián. És az lett.
És most érte sírok, meg az apámért, az élőkért sírok és csak utánuk a meghaltért. Szörnyeteg vagyok?!?! Egy szörnyeteg vagyok!
7 megjegyzés:
Őszinte részvétem!! És nem vagy szőrnyeteg! Természetes, hogy az apukádért és a tesódért aggódsz. Sok-sok erőt kívánok Neked! Vigyázz magadra!
Őszinte részvétem Christine!
Christine fogadd őszinte együttérzésemet, részvétemet! Nagyon sajnálom ami történt, és ne ostorozd magad, természetes az aggódásod a többiekért.A gyászban pedig nincs sorrendiség,szörnyeteg pedig egyáltalán nem vagy!Sok erőt és belenyugvást kívánok!
Christine, nagyon megrendített amit írtál. Semmiképp ne érezd magad szörnyetegnek, hiszen ilyenkor az élőkért kell aggódni.
Teljesen természetes ahogy érzel!
Őszinte részvétem!
Christine! Mit lehet ilyenkor mondani? Aki ismer Téged akár személyesen, akár az irásaidon keresztül biztos mélyen együttérez veled. De ahogy látom, Te nagyon erős vagy, és az idő nagyon jó orvosság. Őszinte részvétem!
Köszönöm mindenkinek!
Őszinte részvétem!
Sok erőt kívánok neked!
Megjegyzés küldése