És akkor megmutatom az új alkotó sarkot is. Végre a sajátom, senki másé. Ráadásul minden elfut rajta ami csak kell. Imádom!
2009. április 15., szerda
Az alkotás öröme
Megérkezett! Hurrá megérkezett tegnap az album! Eszméletlen jó érzés kézbe venni az első igazi saját scrapbook-omat. Férjemnek is nagyon tetszik. Azt mondja most igy érti igazán mi az értelme a scrap-nek. Hét tényleg másabb így nézegetni mint a monitoron. :-))
És akkor megmutatom az új alkotó sarkot is. Végre a sajátom, senki másé. Ráadásul minden elfut rajta ami csak kell. Imádom!
És akkor megmutatom az új alkotó sarkot is. Végre a sajátom, senki másé. Ráadásul minden elfut rajta ami csak kell. Imádom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Gratulálok az albumhoz. Ez örök emlék lesz számotokra és ráadásul a te munkád. Egész szépen összeszedted ennyi idő után az akkori eseményeket. :)
Köszi! Az eseményeket nem volt nehéz össze szednem....tudod vannak dolgok amiket soha nem felejt el az ember. :-)) Meg amúgy is ezt a könyvet vagy százszor megirtam már...csak eddig fejben.:-))
Nagyon szép lett az albumod Christine!!Gratulálok!!:))
Gratulálok az albumhoz. Ez egy csodálatosan szép emlék. Biztos nagyon jó lapozgatni, egyszer úgy szeretnék én is egy ilyet.
Koszi lanyok! Aranyosak vagytok!
Gratulálok az albumodhoz, Christine, nagyon szépen megcsináltad! Szívesen megnézném élőben is egyszer.
Röff-röff
Kedves Névtelen! Roppant inteligens vagy. Kár hogy túl gyáva ahoz hogy vállald a neved is a véleményedhez.
Intelligens ketto l.
Hat nem tudom, melyikunk az intelligensebb, en nem elek kegyelemkenyeren, segelyen Angliaban a luzer csaladommal egyutt, nem keltem ezzel rossz hiret a kulfoldi munkavallaloknak, megtanultam a valasztott orszagom nyelvet, dolgozom, adot fizetek, megbecsulnek, ellentetben veletek.
Erdekes, egy hozzaszolasodban sem olvastam a munkahelyedrol, a munkakeresesedrol.
Lesulne a bor a kepemrol, ha 40 evesen, erom teljeben az allamtol varnam, hogy fizesse a lakberem, meg egyebeket.
Szegyen, amit muvelsz te es a kis csaladod az osszes magyarra nezve.
Anna
A blogomba piszkít és még neki áll följebb! Ez jó! Tetszik! Nos kedves Névtelen Anna továbbra se tartom túl intelligensnek aki csak úgy képes véleményt nyilvánítani hogy „röff-röff”. Ugyanis ezzel leginkább magadat minősíted. Amúgy meg szart se tudsz rólunk! Nem szórakozásból élünk „kegyelemkenyéren” ahogy te mondod hanem kényszerből. Egyébként amit kapunk az nem alamizsna hanem törvényesen járó juttatás! Az angol állam se arról híres hogy eltart boldog-boldogtalant előbb igenis le kell tenni valamit az asztalra. És mi letettünk.
A férjem dolgozott és adózott amíg csak lehetett és nem csak hogy beszéli az ország nyelvét de arra is vette a fáradságot hogy itteni szakmai végzettséget szerezzen.
Vagyis megfelelt a követelményeknek és ezért fizetik a lakásunkat. Munkanélküli segélyt például nem kap mint vállalkozó mert arra nem jogosult. De hidd el sokkal szívesebben dolgozna minthogy itthon üljön hisz terveink vannak amiket valóra kéne váltani és ehhez elsősorban munka és jövedelem szükséges.
Rólam, meg az erőm teljéről. Azért mert nem rinyálok és sírom tele a blogot lépten nyomon a szervi bajaimmal attól még minden vagyok csak nem egészséges. Igen nem dolgozom, én „csak” itthon vagyok nevelem a gyereket, vezetem a háztartást és ha a férjem dolgozik én vagyok egy személyben a titkárnője, anyagbeszerzője és ügyintézője ugyanis a munka mellet neki ezekre már nem jut ideje. Ő pedig régi vágású férfi akit úgy neveltek hogy egy férfinak el kell tudni tartani a családját és ha van munka akkor erre képes is és büszke rá. Nem is akarja hogy dolgozni menjek mert mint modotta szeretné ha még sokáig velük lennék és nem kiván még eltemetni.
Mindezekhez amúgy semmi közöd csak én egy hülye grafomán lélek vagyok akinek muszáj írnia ha kell, ha nem.
Szia Christine,
miii...?
Ne foglalkozz irigy, szelektiv latasu elemekkel. Tipikus peldaja ennek a nagyon bator hozzaszolo. Egyebkent torodjon a sajat dolgaval, jellemzoen kiallitotta most magarol a szegenysegi bizonyitvanyt. A kommentjetol, amit esetleg ide kovetne el, mint reakcio erre a beirasomra, eltekintek, mivel az ember nem beszel egy senkivel. Kar volt idehanynia... Es ne nagymagyarkodjon, mert ez a szegyen!
Kedves Christine! Rendszeresen olvasom a blogod, és szeretnélek meghívni egy játékra, a blogomon megtalálod a részleteket;-)
Megjegyzés küldése