Menten itt a húsvét. Ennek örömére fiam rám ragasztotta a bacilusait. Úgyhogy már sztereóban fuldoklunk a gyerekkel. A tüdőm szét akar szakadni ráadásul valami marha rám pakolta kovács üllőt.... Az éjszakát pedig a szófán töltöttem, mondván legalább Szilvi had aludjon ha tud. Én jobb szeretek egyedül agonizálni....főleg ilyen zajosan. Márk immár negyedik napja nem eszik semmit. Kezd eltűnni az úszógumi róla. Hiába gyógyszer, kivételesen semmit nem használ. De ő legalább alszik.
Jó hír viszont hogy Osziék vissza hozták a parabolát és ma délutántól még műsor is van már a dobozban. Éééés kaptam tojás festéket is! Így több év kihagyás után lesz rendes, igazi piros tojásunk is. Tojást főzni döglődve is tudok. Bár végül is csirkét bontani is tudtam, csak ami normálisan tizenöt perc a három csirkénél az most negyven percre is elnyúlt....de végül is nem rohanunk sehova.
Más. Itt vagyunk a huszonegyedik században a digitális technológia korában erre ezer éves tán még a forgalomból is kivont higanyos lázmérővel méricskélem a lázat. Ugyanis a több nyelven is beszélő digitális kütyü nem hajlandó lázat mérni. Se farenheit-ben se celsius-ban. Csak azt hogy épp kihűlő félben vagyunk. Pedig a kezelése nem igényel extra intelligenciát és mégis.....ráadásul már nem is az első. Már a harmadik lázasmérőt veszem mióta itt vagyunk és egyik se akarózik lázat mérni szerintük mi 34-35 fokosak vagyunk. Akkor a higanyos szerint vajon miért vagyok 38 fokos? Na erre varjak gombot. Most már csak azt nem tudom hogy a láz következménye e hogy agymenésem van.....meglehet. Mi másért irkálnék ide ilyen hülyeségekről? Vagy ha már beszélni nem tudok legalább írni had írjak elven? Mert a hangomat megette a torokgyik vagy mi. Gyerekkel viszont prímán tudok kommunikálni jelbeszéddel, legfeljebb a végén röhögésből fuldoklásba váltunk. Öööö inkább menjek tévét nézni, ugye?