Mivel már tegnap is gyönyörűséges idő volt igy elhatároztuk hogy kihasználjuk az alkalmat és kimegyünk árulni a car boot sale-re. Fél nyolc előtt már ki is értünk, de ma minha mindenki meg táltosodott volna már nagyon sokan voltak, pedig elvileg csak kilenctől éri meg bejönni a vásárlóknak. Ezért mindjárt ki is pattantam hogy rezelváljak két asztalt magunknak amig még van miből. Alighogy elkeztünk kirámolni egyből meg is rohatak minket. Mikor minden kint volt igazából akkor jöttünk rá hogy a sok kacat csak a garázsban meg a szobában tűnt olyan soknak igy itt a többiek mellet határozottan kevés volt. Sebaj, végül is sokan csak a buli kedvéért csinálják. Igyekeztünk mi is annak felfogni. Végül is ha a kukába szánt dolgokból sikerül egy kis pénzt csinálni akkor abból baj már nem lehet. A nap szépen sütött, az emberek özönlettek. Dél felé már kezdett kissé felforrni az agyvizem, de hiába minden a zsúfolt placról nem lehet csak úgy meglógni. Végül fél kettő körül szabadultunk. Addigra szó szerint ropogósra sültem. A maradék lomot elfurikáztuk a recycle centerbe majd irány haza mert Szilvinek már kopogott a szeme az éhségtől. Itthon derült ki hogy a döglesztő meleg amitől oly rosszul voltunk az mindössze 21 fok volt. Ebből is látszik hogy túl régóta vagyunk itt......:-))) Én meg nem győzöm kencézni magam mert a leégett bőrőm úgy csinál mint egy kiszáradt szivacs akármit rákenek fél perc alatt eltünteti....
Ja és még valami, csak úgy lábjegyzetként. A cheshami magyarság ugye rendszeres látogatója és élvezője ezeknek a rendezvényeknek mégis úgy csinálnak mintha az itt való árulás valami szégyelni való dolog lenne. Nem tudom ha mindenki szégyelné az árulást hogy akkor ugyan hol vásárolhatnának meg kitől. Arról nem is beszélve hogy a garnitúra kétharmada úgy ment el melletünk mintha ott se lettünk volna, pedig mindenki ismer minket. Hát ennyit a külföldre szakadt hazánk fiairól....