Semmi előre tervezett kötött program csak mentünk bele a vakvilágba. Márk nagyon élvezte hisz hiába lakunk vidéken azért mégis városias az életünk. Most láthatott végre kézközelből gabonát. Bámultunk teheneket akik tényleg kiváncsiak és egyre közelebb jöttek. Vívtunk bogáncs háborút. Ez utóbbiról nincsenek fotók mert mindhárman őrült módjára hajigáltuk egymásra az épp virágzó bogáncs gombócokat. :-))
Végül teljesült az előző kirándulásról maradt kivánság és nézhettünk vizet testközelből. Na jó nem a tengert hanem csak egy csatornat. De viz és közel lehetett menni, bele lehetett pancsolni. És olyan jó illata volt a tájnak hogy csak na! Nagyon élveztem. Kár hogy szagokat, illatokat nem lehet fotózni. Annyira hozzá tartozik számomra a képekhez a szimatszervi "látkép" is. Igy viszont be kell érni mindeninek csak a "sima" képekel. :-))
4 megjegyzés:
Idilli képek-nagyon tetszenek!:-)
Érezni lehet az írásodból, hogy nagyon szép napotok sikeredett! Kívánom, hogy sok ilyenben legyen még részetek!
A fotókkal én is így vagyok, sokszor jó lenne hozzá az illat (mint amikor a virágoskertben voltunk, és a jácintok épp nyiltak). Hát, arra még várni kell! De a képek igy is remekül sikerültek!
Szia!
Klasszak a képek és az előző bejegyzésedben a recept is!!
Kriszti, visszaolvastam a blogod, és nem találtam, miért jöttetek vissza Kanadából Magyarországra? Erről nem írtál? Persze, ha nagyon személyes dolog, akkor nem kíváncsiskodom...semmiképpen ne vedd annak!
Csilla, koszi szepen! :-))
Kriszti, a dolog egyszeru lejart a statuszunk es ilyenkor illik elhagyni az orszagot ha nem akar az ember kellemetlen kovetkezmenyeket.
Megjegyzés küldése