A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak elötte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Henry Scott
Felhasználtam: nb_vintagepolaroids
CJS_MyFaveGuy
LouCeeCreations_bestfriends
Misty Cato - Heartstrings Wordart
7 megjegyzés:
Az egyik kedvenc idézetem, szemléletmódom ami a halált illeti. Örülök hogy rátaláltál, és remélem tényleg így érzed, mert szerintem nagyon igaz.
Én tényleg igy érzem. Anyuról, Mamusról és most már Apukámról is nem igazán tudok múlt időben beszélni. Számomra olyan mintha még mindig itt lennének. Illetve nem itt hanem otthon Magyarországon. És mikor néha arra gondolok hogy esetleg haza látogatnánk akkor csak utóbb jut mindig eszembe hogy lassan nincs kihez hazamenni látogatóba. Olyankor mindig ledöbbenek picit hogy most tényleg? Tényleg nincsenek ott? Mikor én úgy érzem hogy igenis ott vannak és várnak rám.
Amúgy az idézet nekem is régi kedvencem....
Szívszorító.Szép. Talán a távolság miatt könnyebb elviselni valóban, ezzel a gondolattal.
Nagyon szép idézet, még nem is hallottam soha!
Én sem hallottam még ezt az idézetet. Teljesen összeszorult a szívem...
Most olvasom mit történt. Fogadd őszinte részvétemet!
Megjegyzés küldése