Egyenlőre nincsen sok változás. A telefon örökké csörög és majd minden napra jut egy látogató is. A tegnapi pl. egy ügynök volt aki képes volt a haptákba vágott lakást is átrendezni. Nehogy a készülő fotókon feltünjön egy renitens kávés bögre. Illetve mintha nem az volna természetes hogy az embernek vannak személyes tárgyai és hogy a mosogatónál teszem azt van edényszáritó. Kedvenc landlordunk pedig immár másodszorra néz a titkárnőjének. Hisz ugyanez volt két éve a lakásfelújitásnál is. Akkor se láttuk szinét se és úgy fest ez most is igy lesz. Csak nem tudom mi volna akkor ha teszem azt én is dolgoznék? Akkor ki terelgetné a népet? Mert az oké rendben van mi lakunk a lakásban. De én csak bérlem, nem az enyém és nem is én akarom minden áron eladni. Szóval úgy érzem jogos az igényem arra hogy néha feltünhetne ő is itt amikor épp helyzet van.

Más. Megjött a nyelvvizsga eredménye. Sejtéseink beváltak nem lett túl fényes, de a történtek ismeretében ezen már nem is lepődtünk meg. A minimális elvárásnak mondhatni megfelel. Viszont az angol rendőrségi papirunk nem és nem akar megérkezni. Pedig már meg kellet volna.....