Hétvégente car booty-ra járunk. Ha jó az idő akkor iszonyat tömegeket vonz ez a "sport".



Szeretem nagyon mert olyan ez nekem mintha a néprajzi múzeumba mennék látogatóba. De ezt mondtam már párszor. :-))
Aztán azért is szeretem mert mindig kerül elénk valami bámészkodni való. Mint ez a kis aranyos:



Hazafelé a Szilvi által csak "nyulas útnak" aposztrofált útvonalakon járunk haza. Magyarán szólva mindenféle mellék és düllő utakon erdőkön át.



Itt nincs túl nagy forgalom. És ezt nem is bánjuk. Főleg esős időben mikor az aszfalt melleti levélszőnyeg térdig érő ember-kocsi csapdává válik. Az aszfalton viszont két kocsi (mondhatni természetesen) legtöbbször nem fér el.



Kis falvakon át.





Csak mindig rá kell szólnom hogy ugyan álljon már meg mert nekem sürgős fényképezhetnékem van. És enélkül max. kondenzcsikok látszanak a legtöbb képen.

Hogyan vegyük rá a gyereket hogy olvasson

Avagy miért nem olvas a most felnövő generáció....
Egy ideje már értetlenül állok szembe a problémával. Miszerint nem szeret olvasni a gyerekem. Ez fura számomra hisz én alig vártam anno hat évesen hogy olvashassak és ne kelljen többet senkinek meséért kuncsorognom. Férjem is nagy könyv faló volt annakidején. Erre a fiunk nem és nem akar olvasni. Mondhatnám hogy későn érik. Ami igaz is, hisz bizonyos dolgokban valóban későn érik. De maholnap tizenhárom éves és a könyvolvasásra még mindig úgy tekint mint büntetésre.
Mondhatnám hogy a mai mozifilmekkel nem tud egy könyv lépést tartani mert nem elég pörgős nem elég eseménydús. De mikor végre találok olyan könyvet amin a gyerek nem unatkozik akkor azt hihetném: végre. Pedig dehogy, mert gyorsan kiderül mindez nem elég.
Mondhatnám azt is a mai felgyorsult világban a computernek és a technika egyéb vivmányainak köszönhetően azt lehet mondani a könyvolvasás az információ bevitel túl lassú formája. Mondhatnám. Mint még sokminden mást is. Mindenesetre tény, a gyerek nem szeret olvasni. És én már nem tudom mivel tehetném vonzóbbá a könyveket számára, illetve mit adjak a kezébe olvasni ha egyszer semmi nem elég izgalmas, semmi nem elég jó ahoz hogy az érdeklődését fentartsa a könyv végéig.

Nem vagyunk egy focirajongó család. Így nem is nézzük a VB-t. Ettől függetlenül nem tudunk kimaradni belőle. Gyerekem már egy hete panaszkodik hogy kis barátainál mintha agymosás lett volna kizárólag egy témáról lehet velük beszélgetni: foci, foci, foci.
De a biztositékot a tegnapi nap verte ki a gyereknél, mikor kiderült hogy akinek irásos szülöi igazolása van az előbb leléphet a tanórákról. Meccset nézni. Na nem mentek messzire csak a suli hall-ba ott ugyanis egy böhöm kivetitőn lehet követni az eseményeket.
Megnyugtatásul közöltem vele hogy a délutáni szundikálásból arra ébredtem hogy zeng a ház a kiabálástól. Kis kagylózás után rájöttem hogy nem egymást ölik a szomszédok, hanem csak a meccset nézik.....
Mindenesetre Márk nagyon várja a végét, hogy végre újból lehessen értelmesen kommunikálni a társaival.

Idén én is beneveztem a Goldenblog szavazásra. Aki úgy gondolja hogy kedvel annyira, az itt bal oldalt tud rám szavazi. Köszönöm!

Cewe eheti kihivása a fiúkról szól.

Felhasználtam:
Gunhild
Cewe_apaknapja
My favorite guy blogtrain

Meg kell állapitanom hogy kedvemre való képek birtokában gyorsabban készülnek az oldalaim. Mindjárt kettő is. Egyikből a másik valahogy...

Ebből lett


végül ez



Felhasználtam:
Kuznyec WA
bed_walc6-1_moments-blk
Misshoney_cherie

Pacisimogatás

A hétvégi car booty-s kószálásainkat figyelembe véve lassan rá kellene szoknom hogy nehéz-nem nehéz de ilyenkor is magammal kéne cipelnem a nagy gépet, nem csak a "rendes" kirándulásokra. Mert mindig van valami látnivaló, bámulnivaló. És a régi kis fotó masinám ami állandóra van rendszeresitve a tatyómban, az bizony egyre többször cserben hagy. Szerencsémre ma nem tette ezt. Igy tudtam vele fotózni. Mert épp volt mit. :-))
Mióta csak itt élünk, jártunkban-keltünkben mindig ott vannak valahogy a lovak. De kéz közelbe mégis itkán jutok hozzájuk. Ma szerencsém volt. Az egyik legelőn ott volt egy csomó pac. És még a kocsival is meg lehetett állni, valamint volt kapu ahol hozzájuk lehetett férni. Mert amúgy sövény és szögesdót mindenhol. De igy most jutott egy kis csemege.



Ahogy megláttak minket a két legkiváncsibb egyből elindult felénk, aztán szép lassan jött utánnuk a többi is. Igazából nem is bántam hogy ott az a kapu amilyen lendülettel jöttek. :-))



Én imádom őket nagyon. Ők pedig gondolom kiváncsiak. Bár a friss fűnek is örültek. (A legelőjük már eléggé le van rágva.) Hagyták magukat simogatni. De azért a komolyabb taperolásnál egyből éreztették velem hogy, na ennyire azért nem vagyunk jóban.



A fiam fenntartásokkal, de szintén szereti őket. Tőle is ott maradhattunk volna akármeddig is.



Egyébként meg ki tudna ellenálni nekik? Okosak, értelmesek és nem utolsó sorban gyönyörűségesek.





További sok-sok kép itt.

Chesham Carnival

A Chesham Carnival eredeti nevén Schools of Chesham Carnival-t 1973-óta rendezik meg minden évben a városban. Ahogy a neve is jelzi ez eredetileg az iskolák pontosabban a primary school-ok felvonulása volt. Mára kicsit túlnőtt rajtuk a dolog, mindenki aki él és mozog és köze van Chesham-hez az felvonul. :-) Időjárástól függetlenül minden nyáron. Idén szerencsés volt a rendezés mert ha szikrázó napsütés nem is adatott, de legalább nem esett. A többiről pedig beszéljenek a képek.













További fotók itt.

Egy a sok elkezdett és félretett oldalból. Nagy nehezen megszültem....



Talán még emlékeztek Coventry-be a véletlennek köszönhetően jutottunk el. Csomagért mentünk a környékre és ha már ott jártunk körülnéztünk kicsit. Ami elsőre megfogott az a Ford's Hospital ami tavaly volt kereken ötszáz éves.

Felhasználtam:
Honey_Designs_Waiting_For_New_Moon
Zalinka design Dark side
Janka_Wordart

Múlt héten eldőlt a hajas dilemmám. Akárhogy is sajnáltam levágatni, merthogy szép meg minden, de ha napjában százszor elátkozom akkor hiába szép. Szóval hirtelen felindulásból merényletet követtem el a hajam ellen és megszabadultam tőle. Várakozásommal ellentétben a fodrász nem kapott szivinfarktust(mert régebbről vannak ilyen tapasztalataim), hanem egy szó nélkül lekattogta a hajam. Csak utólag mutatta meg hogy na hát az a nagy kupac mind az enyém. Én meg vigyorogtam neki mint a vadalma mert végre megint én nézek vissza a tükörből.
Aztán ha netán megint egy évig nem jutok fodrászhoz jövőre újra megpróbáljuk milyen is a hosszú. :-)) Mindenesetre most ilyen lett:

Gyerekszáj

Gyerekszáj avagy egy szuperhős születése ahogy a fiam meséli:

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Nyuszi. Nyuszi bement a McDonalds-ba enni és az arra járó Superman véletlenül lehapcizta a hamburgerét. Miután Nyuszi mit sem sejtve megette a hamburgerét átváltozott Nyusziman-é.



Hát valahogy így. :-))
(A fotó nem friss.)