Vénember bejegyzése megihletett.

Legtöbbször hajnalban fennt vagyok mert kivet az ágy. Fájnak a csontjaim és csak forgolódom, egy idő után inkább felkelek hogy nem ébresszem fel mocorgásommal a páromat is. Inkább kiosonok kávét főzni. Mig a kávé fő felöltözöm, kihúzom a függönyt és ablakot nyitok. Beömlik a friss illatú reggeli levegő. Szeretem ezeket a perceket. Az ablakkal szemben vörös téglafal, közepén apró levelű futó bokor nyújtogatja friss hajtásait minden irányban. A fal mögött fák, bokrok élnek és rengeteg magár. Csivitelésük idáig hallatszik. A kis völgyecskében "mozdony" pihen, ide hallatszik a szuszogása. A falon foltokban táncol a felkelő napsugár, érdekes mintákat rajzol. A peremen kövér galamb pár egyensúlyoz. Reggeli megbeszélést tartanak ki hova menjen magokat keresni. De lehet hogy épp szeretetükről biztositják a másikat. A fölöttünk lévő erkélyen a kizárt pitbul dobol mancsaival a deszkán. Mászkál a szűkre szabott helyen. Ha meglát megmerevedik, rám szuszog majd elsordul és tovább köröz. Egy magasabb erkély korlátján hosszú szőrű vörös macska trónol. Nyújtózkodik, szemlélődik, néha lepillant rám, de a galambok érdekesebbek.
Az apró neszeket leszámitva csend van és nyugalom. Később mikor a lakók felébrednek lesz hangos beszélgetés, gyerek sirás, zenebona. Ki kell élvezni hát a nyugalom pillanatait. Reggel van, csend, süt a nap, friss a levegő és az egyik bokor olyan illatot áraszt amit leirni nem lehet. Elkortyolom a kávét. Kezdődhet a nap. :-)