Szombat reggeli séta

Párom kitalálta hogy nézzük meg mi van a ház mögött. Már a metrón kivül ugye, mert azt tudjuk hogy ott van. Közvetlenül a fal mögött ha átmásznánk vagy ha a másodikon laknánk akkor ezt látnánk:


Az egész metró vonal nagyon akkurátusan sűrűn be van rácsozva, nehogy kósza lelkek betévedjenek oda ahova nem kéne. Végtére is azért van a bejárat:



A házunkból hátulról ennyit lehet látni. Az alsó két szint mintha ott sem lenne. Viszont a vörös macsek azóta sem szédült le az ablakpárkányról.


Szóval párom gondolta sétálunk egyet, közben orvul bevitt minket a susnyásba. Mivel az egész metró vonal az erdőben fut igy ez nem volt nehéz. De az egy heti göthösség, taknyosság után korainak éreztük kicsit a domb mászást. Gyerekkel félig megfulladva csatakosra izzadtan másztuk a dombot.




De végül megérte mert odaföntről gyönyörű kilátás nyilt.


Pl. sose gondoltam volna hogy a park dombja ilyen pici valójában.



Illetve kertészeknek látványos izelitő az angol talaj kultúrából. Kinagyitva igen jól látni. Telis-teli van az egész föld kövekkel, sziklákkal. Szóval itt nem szivesen lenék kertész....


Szilvi először tovább akart menni itt toronyiránt mondván ott a túlfélen valami viz is található. De végül nem mentünk. Utóbb derült ki jól tettük mert nincs arra semmi csak a felszántott föld, legelő meg mégmesszebb egy farm. De szerencsénkre vissza fordultunk és folytattuk a kiváncsiskodást a metró mentén futó kis úton. Ami néhol ilyen:


Aztán meg ilyen:


Látott már valaki ilyen sárga cirmos borostyán szerűséget?


A változatosság ketvéért néha átvisz az út a metró felett. De itt is fő a biztonság. Egy börtönben sincs ennyi rács.



Aztán végül kibukkantunk a város közepén a pórnép számára nem létező cheshami kórház utcájában. Egyszer azt is jól körbe kéne paparazzózni, bár nem tudom mennyire lenne ártalmas ez az egészségre lévén a királyi család tagjainak van fenntartva az intézmény.
Mindenesetre onnan visszafordultunk. Talán máskor majd tovább merészkedünk....

Több kép itt.