Munka...

Munka kapcsán pár gondolat, észrevétel. Nos, itt az a bevett szokás (építőipar), hogy az embert mindenhová vállalkozóként veszik csak fel. Nincs vállalkozói kártya - nincs munka. A dolog érthető hisz igy a cégek hárítanak magukról mindent. A vállalkozó csak egy vállalkozó nem céges alkalmazott. Nem kell neki szabadságot, betegállományt fizetni és nincs végkielégités sem, sem semmi. A vállalkozónak joga van dolgozni. Aztán nagyjából ennyi is. Ha hirtelen le kell épiteni az embereket ő az akit legelőször elküldenek. Ha bűnbakra van szükség tökéletes hisz a cégnek semmiféle felelőssége nincs irányába. A jogtalan eljárásokért a vállalkozó nem fordul biróságoz mert nincs jogalapja, hisz ő csak egy vállalkozó. Ki lehet rúgni ha nem tetszik a képe, ki lehet rúgni más helyett ha az a másik mondjuk alkalmazott, ha jól dolgozik azért, ha rosszul azért, ki lehet rúgni azért mert anyag nélkül nem tud dolgozni. Ki lehet rúgni azért mert elfelejtették neki megmondani hogy a munka határidős és sietni kéne vele. Ki lehet rúgni bármiért. Sőtt még felmondása sincs. És még a szemébe se kell nézni és úgy kirúgni. Nem sokkal stilusosabb ha felhivjuk az ügynökét és azzal közöljük a tényt hogy a vállalkozóra többet nincs szükség. Az ügynök majd továbbitja ezt a kényes információt és ő néz szembe a vállalkozóval nem a bátor és gerinces munkaadó aki egyébként soha életében nem látta a vállalkozót, sem a munkáját.
Következtetések:
Ne tégy szivességet a főnöködnek. Ne dolgoz túl jól, mert a rosszat már jobban megszokták. Nem is érdemes jól dolgozni, mert úgysem ismerik el és nem is becsülik semmire. Nincs jelentősége, ha minden nap rendesen késés nélkül bejársz dolgozni, hisz te vagy ezzel a kivétel ami erősiti a szabályt.
És a legfontosabb az istenért ne vedd ezt az egészet magadra és ne hagy hogy örökké bele másszanak a lelkedbe. Nem éri meg. Pont.