Még a hétvégén volt egy kis kaland. Párom este kilenc körül eltaxizott hogy az ismerőseinket segítse. Egyedül voltam, gyerek már aludt. Hallottam valami zajt. Gyorsan körül is néztem, mert a szomszédék macskája rendszeresen hozzánk akar hazajönni és e célból előszeretettel ugrik be a nyitva hagyott ablakon. De hiába nézelődtem nem láttam semmit. Visszaültem a géphez és hamarosan el is feledkeztem az incidensről. Majdnem éjfél volt mire párom hazatért és sikerült ágyba kerülnünk. Épp az elalvás határán voltam mikor halk neszezést hallottam. Felemeltem a fejem. Félálomban, pláne szemüveg nélkül nem sokat látok. Azt hittem a fiam óvakodott be hozzánk valamiért. Aztán élesebbre fókuszáltam a képet. És mit látok....azt látom hogy a férjem hátán toporogva néz velem farkasszemet a szomszédék macskája. Párom csak pislog rám a takaró alól és metakomunikációs szinten adja értésemre hogy ő nem mozdul csak kapjam el gyorsan a szörnyet ami a hátán ül. :-)) Elkaptam. Majd kitessékeltem az ablakon.
Ezek után tuti hogy minden este ellenőrzöm ki lapul az ágyam alatt. :-))
Amúgy érdekes hogy milyen türelmes kis jószág ez, hisz több mint két órát lapított a lakásban észrevétlenül.
5 megjegyzés:
Hát ez jó :d Én tutira szívrohamot kaptam volna :D
:D
imádom a macskákat!!! :) :) :)
Képzeld az enyémet levittük a házunkba. Ő egy herélt kandúr, tehát nem csavarog, amúgy szobamacska kicsit gyáva is (már amikor). Ő rendszeresen a fürdőablakon járt ki-be. Amúgy nagyon türelmesek, nagyon tudnak várni, s rendkívül kitartóak, főleg, ha ennivalóról értsd ezalatt egérlesésről (is) van szó.
Csoda, hogy nem kapott szivrohamot a férjed! Mert ugye nálunk nem lenne meglepő amiről irtál, de nálatok! Azért édi, ment bujni meg aludni! :)))
Megjegyzés küldése