Mézeskalács ház...

...lusta asszony módra. Mióta rájöttem hogy a mézeskalácsnak csak az illatát imádom, de mint ehető dolog nem jön be, nos azóta még véletlenül sem érzek kísértést hogy ilyesmit süssek. (Ilyenkor mindig kísért régvolt főszakácsunk szavajárása mikor rajta kívül mások próbáltak sütiket alkotni, ő lemondó legyintéssel nyugtázta minden alkalommal hogy: amatőrök tésztát sütnek:)  De nincs is rá szükség az élelmiszer óriások rég megoldották ezt is. Ilyen szép kis helyre csomagocskában lehet készen venni az alkatrészeket. Nekünk csak annyi a dolgunk hogy összelegózzuk a házikót.

 Minden benne van a csomagban ami csak kellhet. Még a képről lemaradt cukros tojáshab szirup is amit dekorációnak és ragasztó anyagnak is használunk.

 Először nagyon nem akart egybe maradni és a fogpiszkálós összetűzködéshez túl kemények az elemek.

 Végül csak megáll a lábán segítség nélkül is.

Azóta nyálcsorgató illatok terjengenek a nappaliban és mindig emlékeztetni kell magamat hogy az íze az sajnos nem olyan. Legalábbis számomra.