48

Hmm...megint egy évvel öregebb lettem. Igaz én már egy éve 48-nak mondom magam. Lassan tíz éve hogy felvettem ezt a fura szokást, hogy mindig idősebbnek mondom magam. Aztán néha tényleg gondolkodnom kell rajta hány éves is vagyok valójában. Szóval 48. Az mindjárt ötven. :))
Mondanom sem kell, a nálunk megszokott módon ünnepeltünk. Degeszre evéssel. És ez azon ritka alkalmak egyike mikor nem nekem kell főzni. Nem, nem étterembe mentünk. Sajna az utóbbi évben minden számunkra szimpatikus étterem bezárt. Úgyhogy elmentünk és hoztunk haza némi dobozolt élelmet. Kínait, indiait. Úgy nyolc embernek valót. Már normális emberi mérték szerint. De mi ugye sose voltunk normálisak. Szóval megettük hárman. :)) A tortának viszont már csak este nyolckor tudtunk helyet szorítani. Tudom valaki szerint ez egészségtelen, de én az életem során azt a leckét kaptam hogy csak az a tied igazán amit megeszel, megiszol, megtanulsz, és megtapasztalsz. Minden mást elvehetnek tőled. Szóval szeretünk enni, szeretünk bizonyos dolgokat megtanulni és megtapasztalni. Ez utóbbi elmaradt most sajna, későn jutott eszembe jegyet foglalni. Az ominózus helyre viszont sajnos csak 2 hónapos előjegyzéssel lehet jegyet szerezni. Semmi baj, jövőre újból nekifutunk. Kaptam helyette rengeteg ölelgetést és szeretetet. Kell ennél több? :)