...vagy mi. Szóval hétfő óta itthon vagyunk mind. Önként. Na jó heti kétszer én azért kimegyek valami ehető ellátmányért. De egyébként bezárkóztunk. Persze ez nekem annyira nem újdonság eddig is itthon voltam, csak most nem szaladgálok ki minden másnap. A gyerek is itthon van munka nélkül. A férjem az aki szabadságon van jövő hét végéig, hogy aztán lesz e még hova visszamenni dolgozni akkor, na az már más tészta. S hogy mi a helyzet odakint? A boltok nagyobb része még nyitva, az emberek mászkálnak mint rendesen. Az online kaja rendelés mondhatni megszűnt, három hétre előre nincs időpont. Szóval hiába mondják, hogy rendeljünk online, ha nem műxik. A boltok lerabolva továbbra is. Bár aki friss élelmiszert akar azt azért kap kenyér, tej, felvágott, húsféle, zöldség és gyümölcs az van, ha nem is a megszokott választékban, de legalább van. Tartós élelmiszerek liszt, tészta, rizs, konzervek illetve tisztítószerek és gyógyszerek valamint intimbetétek, wc papír még nyomokban se található sehol. És szinte mindenhol mennyiségi korlátozás van. Persze erre sokan próbálnak fittyet hányni ezt ugye mondani sem kell.
Az iskolákat holnaptól bezárják és mától zárva a városi mosque is. A templomok még nem sajnos és az uszodáink is üzemelnek. Londonban bezárnak 40 metró megállót, az itteni nincs köztük. Aztán ülünk és várunk, hogy mi lesz ezután, mert a helyzet napról-napra változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése