Újból a fiam volt soron az orvosnál. A második oltás megkapása után három héttel kezdődött neki mindenféle fura tünet. Először a lába pontosabban a combja fájt, de annyira hogy néha járni is alig tudott. Pár nappal később érezte hogy fáj a tüdejének a fölső része és hogy egyre nehezebb levegőt venni. Ekkor már persze bogarászta netet, hogy mi lehet ez és a legtöbb találat a vérrögre volt. Kezdett aggódni. Újabb pár nap múlva a szíve is kezdett furcsán viselkedni. Na itt jutott el oda hogy ideje orvoshoz menni. Kért is sürgősségi időpontot a rendelőbe. El is ment....a doki a kartonja alapján látta hogy asztmás és kérdezte használ e inhalátort. Gyerek mondta, hogy már vagy tíz éve nem használ, mert nincs rá szüksége és ez amúgy se az, hisz érezni a különbséget. Doki legyintet majd írt neki egy asztma inhalátort, hogy használja azt és az majd jó lesz. Hogy a lába mitől fáj, meg a szíve mitől vacakol az hidegen hagyta. Szóval gyerek hazajött és felhívta a 111-et ez ugye a nem sürgősség orvosi vonal. Ami legtöbbször foglalt, így visszahívást kért. Pár óra múlva hívták is, elmondta mi a gondja ők pedig csináltak neki egy újabb bár ezúttal telefonos telefonos időpontot a GP-hez. Újabb pár óra elteltével fel is hívta őt egy orvos a rendelőből, ő pedig újra elmondta mi a gondja. A doki úgy véle hogy ez nem vérrög, gyerek meg mondta jó rendben de akkor mitől fáj ami fáj. Végül csináltak neki egy újabb időpontot egy héttel későbbre a rendelőbe ezúttal a kirendelt orvosához akihez igazából tartozik. El is ment szépen és előadta mi a gondja. A doki pedig egyetértett vele hogy ez tényleg gyanús és megkérdezte mit szeretne inkább hívjon neki mentőt, vagy be tud jutni saját erőből a sürgősségire. Gyerek az utóbbit választotta. Doki meg egy sikertelen hívás után amikor nem tudta elérni a kórházat írt neki egy papírt mit kéne megnézniük. Férjem elfuvarozta a kórházba, ekkor volt délelőtt 11 óra. Este fél kilencig bent volt. Akkor kitették mert hogy akkor bezár a sürgősségi. Ezt érdekesnek találtuk, de nem volt mit tenni. Mindenesetre csináltak neki mindenféle vizsgálatot ekg, vérvétel, tüdőröntgen, érfestéses ct. Azt mondták nem tiszták a felvételek szóval kb. ötven százalék esélye van hogy vérrög. Kapott vérhígítót, majd kiírtak egy újabb ct-t valami specialistával másnapra. Ezért másnap reggel kilencre újból ott volt, kapott egy hétre való vérhígítót, majd várta a specialistát. Az meg is jött, de nem volt benne köszönet. Ez a doki a leleteket nézve közölte hogy szerinte az eddigi vizsgálatok is feleslegesek voltak, a gyerek szedjen paracetamolt a fájdalmaira és húzzon haza. Szerencsére a fiam nem az a típus aki hagyja magát. Újabb sürgősségi időpont a rendelőbe, ott három doki is összedugta a fejét hogy mit kezdjenek vele, de nem jutottak dűlőre. Végül abban maradtak mérjük rendszeresen a vérnyomását, ne szedjen semmilyen gyógyszert, az asztma inhalátort felejtsük el aztán pár nap múlva újra megnézik. A vérnyomása 160/100 legtöbbször, ami nem túl biztató. Hát itt tartunk most.
1 megjegyzés:
Ezt igazi kálvária. Ennyire számít itt is, hogy milyen orvoshoz kerül az ember.
Mintha nem lenne elég a rosszullét, még egy tortúrát is végig kell csinálni.
Jó hogy kitartó ilyen állapotban is.
Kívánom, hogy minél elôbb megkapja a szükséges ellátást és meggyógyuljon.
Megjegyzés küldése