Budapest 2. nap

 Ezen a napon kései indulást terveztünk, mert a második programunk csak délután négytől volt elérhető. Szóval ebédidőben érkeztünk az első célponthoz a Vásárcsarnokhoz. Reménykedtünk valami finom magyaros ebédben, meg egyéb érdekességekben mivel a neten mindenhol ott van, hogy itt van ám a nagybetűs hungarikumok utcája. Hát kérem szépen, az ominózus jól kitáblázott utca a pincében helyezkedik el, homályos világosítással, kongó ürességgel és erőst horrorfilmekre hajazó hangulattal. Találtunk ott három savanyúságot áruló standot, meg egy halast és pont. Az elsőn találni rengeteg szuvenír árust, kár hogy a háromnegyedük a klasszikus kínai szemetet árul. Aki nem az kalocsai vagy egyéb hímzést árul jól beárazva. Amit meg is értek tekintve meddig készülnek ezek a szépségek, de ahogy néztem nem csak én nem akartam százezer fölötti árat fizetni egy asztalterítőért. Ugyanitt található a kajálda részleg is, irgalmatlan tömeggel, a legtöbb bodegánál talponálló stílusban berendezve. Vagyis állva kell enni, műanyag evőeszközzel papírtálcáról. Utóbbi kettő még hagyján, de leülni azért jó lett volna. Igazából semmi kedvünkre valót nem találtunk, viszont piszok éhesek voltunk  így kinéztük a legelfogadhatóbbat. Sikerült is beszerezni a hetünk legdrágább ebédjét, de cserébe legalább az adag hatalmas volt, mi pedig sokat eszünk. Finom is volt, bár tekintve a későbbi következményeket mégse volt olyan jó választás, de erről majd később.

Ez után tovább indultunk a délutáni programunk felé, de közben volt néhány megálló. Először leszálltunk az Országháznál, ha már épp ott ment el a villamos mellette.

Majd némi bámészkodás után visszaültünk a villamosra és tovább mentünk. A következő megálló egy szobor volt, meglepetés a fiamnak aki nem nagy sorozat rajongó, de a Columbo-ért odáig van teljesen így meglátogattuk a szobrát a Falk Miksa utcában.

Én pedig találtam ráadásnak itt egy újabb Kolodko miniszobrot a halott mókust.

Ez után elindulhattunk végre a délutánra tervezett programunkra a Flippermúzeumba. Ők csak délután négykor nyitnak, cserébe éjfélig maradhatunk. A múzeum egy pincében van berendezve, de látszik hogy szívvel-lélekkel csinálják, a menthetetlen gépekből dekoráció lesz semmi nem haszontalan. Rengeteg jó gép van, én a flipperért nem vagyok annyira oda de sok árkád gép is volt illetve párosával játszható játékok így én is jól éreztem magam, a fiúk pedig teljesen odáig voltak tőle.

Jó két órát játszottunk, aztán elindultunk a szállásra. Ekkor szembesültünk csak azzal hogy a hármas metró még mindig nem száz százalékon üzemel, az meg hogy metrópótló honnét megy nem igazán van kitáblázva, mindenesetre végül este nyolcra hazakecmeregtünk. Jól telt ez a nap is. :))

Nem saját kép forrása: Wikipédia.