Tegnap mozi nap volt. Szilvi ráunt a sorozatok nézésére. (ugye nincs parabola szóval férjem lett a müsor szolgáltató) Igy aztán megnéztük többek közt a Made In Hungáriát. Régóta vártam ezt a filmet hisz a Hungária és vele Fenyő Miki a gyerekkori kedvencem. Hát nézzük a filmet szépen. Én meg azon kapom magam fél óra múltán hogy valami nem stimmel, fészkelődöm, érzem hogy gyorsul a pulzusom, emelkedik a vérnyomásom. De nem jöttem rá mi a baj egész addig mig a fiam a párnát a falhoz vágva nem közölte hogy ő ezt nem nézi tovább merthogy ugyanaz az idegbeteg hangulat árad belőle mint ami otthon mindenhol jelen van. És ekkor leesett a tantusz hogy igen igaza van a gyereknek tényleg az idegbajos hullámok hatottak rám negativan. Mert sugárzik a filmből. Ami nem csoda hisz magyar film, persze hogy a jellegzetes magyar hangulatot sugározza. Ráadásul visszavisz minket a multba gyerekkorom jo kis kommunista miliőjébe, ami rátett mégegy lapáttal a hangulatra. Férjem is felmorrant valamit hogy hülye komcsi rendszer vagy valami. Erre mondtam neki hogy érdekes gyerekkorunkban teljesen természetes volt hogy abban éltünk. Nem fájt ennyire. Mert nem ismertünk mást. Most mióta tudjuk mia van ODAÁT azóta zavaró ez csak. Mióta éltünk máshol is és sokszor évekig nem tapasztaljuk milyen a magyar levegő azóta hat ránk ez ilyen intenziven. Mindenesetre újabb megerősitést kaptam nem tényleg nem akarok többé Magyarországon élni. Jó lenne gyerekkorom emlékeit olyan szépnek megőrizni amilyenek, de az ilyen élmények hatására valami megváltozik.....
És akkor még csak azt se mondhatom hogy rossz volt a film. Mert nem volt rossz. Csak....magyar volt.

Megint nem szaporodnak a bejegyzések, mert semmi különösebb nem történik. Fődögélünk a saját levünkben. Várunk a visszajelzésre a council-tól hogy hogyan tovább. De egyenlőre semmi. Végtére is nekik nem sürgős.... :-(
Múlt hétégén Osziék elvitték a parabolát, mert a UPC ki akarta cserélni. Azóta nincs tévé és ez rendesen megfekszi a gyomromat hisz nem csak computer függő vagyok de tévé függő is. Igy most máshonnan kell a napi betevő tévéműsorhoz jutnom. Egyenlőre még győzzük letöltéssel, aztán remélem jövő hétvégén megérkezik az új antenna. Ha el nem felejtem hozatok velük tojás festéket is, mert az utóbbi két húsvéton nem jutottam hozzá igy nem is tudtam "igazi" festett tojást csinálni csak amolyan "hamisat". Márpedig a húsvéthoz nekem a szines tojás hozzá tartozik! Hiába na vannak még berögzült dolgok. Viszont a locsolkodást gyerekkorom óta utálom. Szerencsére a férjem se forszirozza a dolgot. A fiam pedig kimondottan utálta mikor otthon voltunk, mert hogy az oviban nem elég hogy meg kellet locsolni a lányokat, de végig is kellet puszilni az összest és ezt a fiam már nem tolerálta. Még hogy ő idegen csajokat puszilgasson! Egy (akkor még) hét éves összes feháborodásával egyszer s mindenkorra kikérte magának! :-)))

Úgy fest a családot megint leteriti valami nyavaja. Gyereket tegnap ütötte ki, mára az apja is kezdi. Nekem csak a fejem fáj egyenlőre, de az lehet nem attól van. Ezen a télen ránk járt a rúd rendesen megfázás és flu szempontjából. Sokat voltunk betegek és rendszerint mind elkapjuk ami azelőtt nem volt ennyire általános. Most meg ha a gyerek betaknyosodik reflexből veszem magunknak is elő a gyógyszert mert tuti pár nap elteltével minket is kiüt. Jöhetne már a nyár. Az a három-négy hónap az évben ami relative biztonságos ebből a szempontból.....

Az élet apró örömei közé tartozik hogy nem rég felfedeztünk egy nemzetközi kaja boltot Hemel Hempstead-ban. Azóta korlátlan mennyiségben hozzáférünk kovászos uborkához és párizsihoz is! Ami kimondhatatlan felüdülés itt a sonka hazájában. Szilvi szerintem sose hitte volna hogy egyszer megutálja a sonkát, de ha egyszer más felvágott itt alig van igy érthető talán hogy egy idő után rendesen besokalt. Konyhailag örülök hogy lassan teljes lesz az aklimatizációnk. Már jó ideje simán főzök az indiai piros paprikával és nem érzem hogy lenne benne különbség az otthonihoz képest. :-)) Igy legalább erről is le van a gondom, mert bár kapható itt is a magyar paprika is de határozottan arany árban van holott azért ennyire nem kuriózum. Bár lehet ezért a kijelentésért most többen megköveznek. :-))

Megint eluralkodott rajtunk a "patópálúr" hangulat. Mindent húzunk-halasztunk. Pedig menthetetlenül tenni kéne a dolgokat. Májusban lejár a lakás szerződésünk, az ügynökség hetekkel ezelőtt kiküldte a levelet miszerint nyilatkoznunk kéne hogy megyünk vagy maradunk-e. Csakhogy előbb be kéne mennünk a council-hoz hogy akkor most hogyan tovább. Mivel munkanélküli a család igy ők fizetik a lakbérünket. Most nem tudjuk fizetik e tovább vagy inkább adnak saját council lakást nekünk. Vagy mi lesz? Jó lenne tudni ezt mivel túl sokág nem húzhatjuk a válasz adást az ügynökség felé. Én mondjuk szivesebben maradnék itt. Megszoktam, belaktam a lakást. Relative türhető a szomszédság. Jó helyen van és még a suli is közel, egyszerűen megözelithető ezért tud a fiam egyedül járni. Ha elmegyünk, ki tudja hol kapunk másikat, milyen környéken. Mondjuk nem mintha túl sok választásunk lenne, mondhatni "koldus ne válogasson". De azért én akkor is fázom előre az egésztől.
Kocsink is döglődik. Kéne másikat venni....ezen még rágódunk kicsit. De küzd az emberben a skót szellem. Miszerint jo autóra nincs pénzünk, rossz autó meg itthon is van akkor minek vegyünk másikat. De ha egyszer végleg bemondja az unalmast akkor nézhetünk, mert kocsi nélkül itt érdekes akadályverseny az élet.