Boldog Karácsonyt!

 

Apa kezdődik....

 

Napi séta

 Az elmúlt 15 évben annyit fotóztam már a várost hogy nehéz új témát találni. De mivel rászoktunk a napi sétára így azért csak kerül valami az ember elé.

Kézimunkázó gerilláink még mindig szeretik öltöztetni a várost.

Halloween idején előfordul hogy olyan is visszanéz rád a parkoló autóból akivel nem akarsz szembenézni.

Kirakat művészet.

Lassan itt az emlékezés napja, pipacs ember ül a főtéren. Messziről a sötétben élő embernek gondolnánk.

Csak a sötétedés utáni séták alkalmával jöttem rá, hogy az óratoronynak van saját belső világítása.

Orvosi ellátás 4.

 Újból a fiam volt soron az orvosnál. A második oltás megkapása után három héttel kezdődött neki mindenféle fura tünet. Először a lába pontosabban a combja fájt, de annyira hogy néha járni is alig tudott. Pár nappal később érezte hogy fáj a tüdejének a fölső része és hogy egyre nehezebb levegőt venni. Ekkor már persze bogarászta netet, hogy mi lehet ez és a legtöbb találat a vérrögre volt. Kezdett aggódni. Újabb pár nap múlva a szíve is kezdett furcsán viselkedni. Na itt jutott el oda hogy ideje orvoshoz menni. Kért is sürgősségi időpontot a rendelőbe. El is ment....a doki a kartonja alapján látta hogy asztmás és kérdezte használ e inhalátort. Gyerek mondta, hogy már vagy tíz éve nem használ, mert nincs rá szüksége és ez amúgy se az, hisz érezni a különbséget. Doki legyintet majd írt neki egy asztma inhalátort, hogy használja azt és az majd jó lesz. Hogy a lába mitől fáj, meg a szíve mitől vacakol az hidegen hagyta. Szóval gyerek hazajött és felhívta a 111-et ez ugye a nem sürgősség orvosi vonal. Ami legtöbbször foglalt, így visszahívást kért. Pár óra múlva hívták is, elmondta mi a gondja ők pedig csináltak neki egy újabb bár ezúttal telefonos telefonos időpontot a GP-hez. Újabb pár óra elteltével fel is hívta őt egy orvos a rendelőből, ő pedig újra elmondta mi a gondja. A doki úgy véle hogy ez nem vérrög, gyerek meg mondta jó rendben de akkor mitől fáj ami fáj. Végül csináltak neki egy újabb időpontot  egy héttel későbbre a rendelőbe ezúttal a kirendelt orvosához akihez igazából tartozik. El is ment szépen és előadta mi a gondja. A doki pedig egyetértett vele hogy ez tényleg gyanús és megkérdezte mit szeretne inkább hívjon neki mentőt, vagy be tud jutni saját erőből a sürgősségire. Gyerek az utóbbit választotta. Doki meg egy sikertelen hívás után amikor nem tudta elérni a kórházat írt neki egy papírt mit kéne megnézniük. Férjem elfuvarozta a kórházba, ekkor volt délelőtt 11 óra. Este fél kilencig bent volt. Akkor kitették mert hogy akkor bezár a sürgősségi. Ezt érdekesnek találtuk, de nem volt mit tenni. Mindenesetre csináltak neki mindenféle vizsgálatot ekg, vérvétel, tüdőröntgen, érfestéses ct. Azt mondták nem tiszták a felvételek szóval kb. ötven százalék esélye van hogy vérrög. Kapott vérhígítót, majd kiírtak egy újabb ct-t valami specialistával másnapra. Ezért másnap reggel kilencre újból ott volt, kapott egy hétre való vérhígítót, majd várta a specialistát. Az meg is jött, de nem volt benne köszönet. Ez a doki a leleteket nézve közölte hogy szerinte az eddigi vizsgálatok is feleslegesek voltak, a gyerek szedjen paracetamolt a fájdalmaira és húzzon haza. Szerencsére a fiam nem az a típus aki hagyja magát. Újabb sürgősségi időpont a rendelőbe, ott három doki is összedugta a fejét hogy mit kezdjenek vele, de nem jutottak dűlőre. Végül abban maradtak mérjük rendszeresen a vérnyomását, ne szedjen semmilyen gyógyszert, az asztma inhalátort felejtsük el aztán pár nap múlva újra megnézik. A vérnyomása 160/100 legtöbbször, ami nem túl biztató. Hát itt tartunk most.

Benzin mizéria

 A tavalyi vécépapír felvásárlási láz mintájára a múlt héten beütött az üzemanyag felvásárlási láz. Mert hogy az újság megírta hogy hiány van. Később már hiába lett helyesbítve hogy igazából nem lónyálból van hiány hanem sofőrökből akik kiszállítanák, a felvásárlás cunami beindult. Boldog, boldogtalan rohant a benzinkutakra tankolni, vitték a kannákat is, ha netán a kocsi tankja nem lenne elég. Kilométeres sorok kígyóznak a benzinkutak körül minden nap ahogy próbálnak benzinhez jutni a népek. Persze sokszor van hogy a kút üresen tátong már minden cseppet megvettek a szemfülesek. Mi is kíváncsian vártuk sikerül e teletankolni a kocsit. Sajnos ez a járgány alig 40 literes tankkal rendelkezik a Ford 70 literes befogadóképességéhez képest, így hetente kell tankolni ha a férjem szeretne dolgozni menni. Persze nem szeretne, de itthonülésre már nem jár fizetés szóval menni kell és ha menni kell akkor tankolni is kéne. Szerencsére vasárnap kora reggel sikerült is találni egy működő benzinkutat. Egy hétig már nincs gondunk. Az pedig hosszú idő, jövő vasárnapig talán sikerül mindenkinek eleget bespájzolni. Kíváncsi vagyok utóbb hányan döbbennek majd le mikor kiderül a benzin nem áll el a végtelenségig, hanem bizony megromlik egy idő után.