Itt Chesham-ban aztán végre megállapodtunk mondhatni otthonra leltünk és valamelyest lecsillapodhattunk. A londoni nyüzsgő nagyvárosi zajos, forgalmas életből bele csöppentünk egy falusi idillbe.Sétáló utcával picike boltokkal, babaházakkal. Gyalog 30-40 perc alatt el lehet jutni egyik végéből a másikba jóformán. Elég gyorsan berendezkedtünk, igaz a bútorokra több mint egy hónapot kellet várni, de hiába itt ez igy szokás. A fiamat egyből fölvették az iskolába kedves, türelmes tanárnénihez került az első hónapokban. Külön személyre szabottan foglalkoznak a gyerekekkel, oda figyelnek rájuk és hagyják őket saját tempójukban fejlődni. Igy szép lassan Márk is megnyugodott, beilleszkedett, barátokra lelt.
A városban elég sok magyar él lépten nyomon hallani magyar beszédet a központban. Idővel megismerünk mindenkit annak ellenére is hogy nem vagyunk az az összejárós együtt bulizós tipusú emberek.