A Bertie Road-i lakás egy régi viktoriánus ház emeletén helyezkedett el. Magyarán a régi nagypolgári házakat igy vágták ketté és csináltak belőle kispolgári bérleményeket. Azaz a ház alsó és fölső szintjén egy-egy önálló lakás lett kialakitva. Igaz a fiam hálószobájában az ágyon kivül más nem fért el. De jó volt az elrendezése és a lényeg végre magunkban lehettünk. Aztán az első munkanap hajnalán kezdődtek a gondok. Ha én kinyitottam a vizcsapot az a lenti lakásban sipolt és ezt az ott lako idős házaspár éktelen orditozással kérte ki magának. Ezek után lábujhegyen nyitottam vizcsapot reggelente. :-)) A fürdőszobát és a wc-t beköltözésünk előtt újjitották fel a wc ferdén állt emiatt az embernek rajta ültében az a hülye érzése támadt hogy menten lecsúszik róla. Valamint a felújjitás összes piszka rám maradt és a lakás berendezéséhez tartozó porszivó nem működött. Szóval jól indult. Március lévén hamar kiderült hogy az általam oly nagyon kedvelt britt nyaktiló rendszerű ablakok egy szemernyit sem szigetelnek az időjárásnak ellen még véletlenül sem állnak. Ergo a szobába befütyül a szél a csukott ablakon keresztül. Az leginkább a fürdőszobában volt kellemes mikor a kádban ülve, vizesen meglegyintette az embert a befuvó kinti időjárás. Lévén szép nagy ablak volt a fürdőben is közvetlenül a kád peremével egy szintben. Imádtuk. :-)) Majd hamar kiderült hogy a konyhában nem müködik a tűzhely egyéb apróságokról nem is beszélve. De az utolsó csepp a pohárban a társbérlőink "megjelenése" volt. Miszerint kiderült bolhás a nappalink. A szőnyeg, a szófa, minden. Ráadásul szerettek minket! Mármint engem és a fiamat. Pár napon bellül totál teli csipkedtek minket. Még ma is vakarózok ha rá gondolok. Bementünk az ügynökségre előadtuk a felgyülemlett panaszokat. Hivták a tulajt, nem találták. Utóbb kiderült hogy elment nyaralni, de akkor per pillanat ez minket nem vigasztalt. Vettem én mindenféle bolti vegyszert, kegyszert, meg füstöt okádó bolhairtó gránátot is de csak nem használt. Úgy döntöttünk menekülőre fogjuk a dolgot. A következő havi lakbért nem utaltuk át, viszont elkezdtünk új lakást keresni. Mire a tulaj hazajött a nyaralásból megvolt az új otthonunk. Mit mondjak, nem tetszett neki. Közölte akkor azonnal menjünk el. Nem kellet kétszer mondania. Mivel az új lakásba még nem mehettünk ezért kibéreltünk egy szobát egy hétre hogy addig is legyen hol laknunk. Majd egy héttel később beköltöztünk a csont üres, minden bútortól mentes régóta vágyott Chesham-i lakásunkba. :-))