Hétvégente car booty-ra járunk. Ha jó az idő akkor iszonyat tömegeket vonz ez a "sport".



Szeretem nagyon mert olyan ez nekem mintha a néprajzi múzeumba mennék látogatóba. De ezt mondtam már párszor. :-))
Aztán azért is szeretem mert mindig kerül elénk valami bámészkodni való. Mint ez a kis aranyos:



Hazafelé a Szilvi által csak "nyulas útnak" aposztrofált útvonalakon járunk haza. Magyarán szólva mindenféle mellék és düllő utakon erdőkön át.



Itt nincs túl nagy forgalom. És ezt nem is bánjuk. Főleg esős időben mikor az aszfalt melleti levélszőnyeg térdig érő ember-kocsi csapdává válik. Az aszfalton viszont két kocsi (mondhatni természetesen) legtöbbször nem fér el.



Kis falvakon át.





Csak mindig rá kell szólnom hogy ugyan álljon már meg mert nekem sürgős fényképezhetnékem van. És enélkül max. kondenzcsikok látszanak a legtöbb képen.