Autók

Utoljára hat éve írtam rendesen az autó témáról itt. Aminek utólag külön örülök, mert kiderült fotózkodás terén mostohán bántam négykerekű társainkkal. Alig-alig van fellehető kép. A most lecserélt autónkról pedig szégyen-gyalázat egy sem készült. Egy említés volt csak róla, hogy megvettük és megsétáltattuk, de ennyi pedig a "kékség" volt az első igazi emberszabású autónk. Nagy, kényelmes, automata, rengeteg extrával, mondhatni luxuskategóriás az előzőekhez képest. Több mint három évig volt meg és most a netről kell hasonmás fotókat kutatnom, mert egy képünk sincs róla. Szóval itt és most végigmegyek gyorsan a mi kis autó történelmünkön. 12 év, 6 autó. Íme:

Az első járgányunkat a kiékezésünk kb. 3. napján vettük. Egy veterán Nissan Suny volt ami már a megvételekor is öreg volt, de mi szerettük. Róla sincs kép. De ilyen volt:

 

Aztán jött az első ford, a kis foltos szalamandra.

Őt követte egy ugyanilyen típusú de kisebb utasterű testvére. Nem szerettük.

Amit követett a francia "kiskrumpli". Őt nagyon szerettük. De mikor rendszerré vált, hogy nem vizsgázik le, akkor megváltunk tőle.

A nagy kékségről csak hasonmás képeim vannak. Így képről gondolná bárki hogy több mint két tonnás a járgány? Pedig annyi. Sajnos a végén már csak vakrepülésben lehetett vele közlekedni, mert a műszerfala nem volt hajlandó semmit mutatni, se sebességet, se benzintank állást, semmit. Mondjuk ettől függetlenül pöpecül ment, de hosszú távon ez nem egészséges. Főleg ha heti szinten hordja az ember szerelőhöz, mégse gyógyul.

Így került hozzánk végül ez az ezüstszürke szépség. Még az ismerkedés stádiumában járunk. De minden tekintetben nagyobb az elődjénél, ez okoz némi problémát a parkolásnál.

Ennyi lett volna a lista négykerekű társainkról. Fontos részei az életünknek, mert vidéken nehéz, néha lehetetlen nélkülük élni. Szilvi csak a munkába járással beletesz 1000 mérföldet havonta.