Útlevél-London-bámészkodunk...

Fiamnak meg kellet újítani az útlevelét, mert lejár. Viszont most végre kérhet 10 éves érvényességűt is, szóval három hónapja lefoglaltam az időpontot és ma végül nekivágtunk kettecskén a városnak. Ez volt az első eset, hogy elégedett voltam az ügyintézéssel, a magyar követség ugyanis rendszerint hozza a szokásos formát. Kivéve most. Egy fiatal és nagyon kedves, türelmes ügyintézőt fogtunk ki, aki szépen végigkalauzolta a gyereket az első önálló útlevél kérelmén. Nem problémázott azon, hogy lassan ír és olvas a delikvens. :) Nincs ugye ráírva az ember gyerekére, hogy magyar ugyan, de a húsz évéből összesen ötöt töltött Magyarországon azt is két részletben és nagyrészt babakorában. Végül is beszél-ír-olvas magyarul. Max. az utóbbi kettőt kicsit lassabban. Gondoltam én. Aztán mikor kijöttünk akkor mondta Márk, hogy igazából alig értette a hölgy beszédét, mert számára túl gyorsan beszélt. Végtére is csak minket a szüleit hall magyarul beszélni, mást nem nagyon, így persze fura neki, ha egy idegennel kell olyan fontos kérdésekről tárgyalni mint, hogy mi az anyukája leánykori neve. :)) Mindenesetre ezen is túlesett. Utána pedig bámészkodtunk kicsit. Ha már King's Cross végre megnéztem azt az ominózus 9 és 3/4 vágányt. Vagyis ami látható belőle ugye. 

Nem, nem fotózkodtam vele, ennyire nem vagyok rajongó, hogy egy órát álljak sorba azért, hogy egy befalazott csomaghordó kocsi fogantyúját markolásszam. Sajnálom. :)) Jó nekem így oldalról is egy fénykép. Aztán benéztünk a mellette található "varázsboltba" is. Az árakat a turistákra szabták, meg a nálam jóval fanatikusabb rajongókra, szóval én itt is csak nézelődtem inkább.

  Aztán még tettünk egy gyors kört a pályaudvar környékén, mielőtt végleg eluralkodott rajtam a hazafuthatnék. London egy igazi energiavámpír a számomra, kb. fél óra alatt totál kipurcant. :)