Valahogy így...

 

Skócia 9. nap

Az éjszakát az ötből a legrosszabb szálláson töltöttük. Egy katasztrófa volt, de szerencsére csak egy éjszakát kellett is kibírni. Bár nagy volt a kísértés a kocsiban alvásra. Főleg hogy a környék sem volt túl bizalom gerjesztő, így örökké pislogtunk az ablakon kifelé, hogy ott van e még az autó. De elmúlt ez is. Elérkezett utazásunk utolsó napja is, erre a napra már nem terveztünk külön programot a hét órányi vezetésen túl, csak egy gyors ebédre való megállást York-ban. Igen, a Shambles vissza vonzott minket. :)) Plusz a fiam is vissza akart menni a kalap boltba nézelődni, az órásmesterhez reklamálni mert első nap vett itt két órát és abból az egyik nem működött. 

A piacon lévő fish and chips illetve a hot dogos az utunk legolcsóbb mégis igen kiváló étele.

Ez után már tényleg csak haza kellett jutni és bepakolni valamit megcsodálni a vásárfiák tömkelegét amit összeszedtünk. :)) Lett többek között egy egy hűtőajtónyi mágnesem. :))

És itt a vége fuss el véle.

Skócia 8. nap + egy kis ráadás -The Alnwick Garden

 Itt már bizony el kellett indulni hazafelé. De tekintve hogy Inverness-ből 12 órányira van Chesham így itt is beiktattunk fél úton egy szállást, meg persze egy kis programot is. Edinburgh után megálltunk egy gyors ebédre Musselburgh-ban. Szép kisváros az már plusz, hogy Szilvi itt kapta az egész nyaralás alatt a létező legnagyobb fish and chips-et.

A ráadás pedig az út következő részén egy wc megállónál érkezett. Az egész utazás során árgus szemekkel lestem látunk e highland cows-t ezt a sokat fotózott borzas frizurájú skót boci fajtát. Az erre szakosodott farmok nekem nem jöttek be, mert az olyan instrukcióktól hogy hát ott van x hektárnyi legelő, járd végig őket, valahol ott lesznek a tehenek, na ettől én leteszem a hajamat. Így nem is lett külön programpont belőle. Erre hazafelé egy pisilés segített hozzá. :))

Következő megálló pedig az Alnwick Garden pontosabban a benne lévő Poison Garden. Ez a híres kert már régóta piszkálta a csőrünket, mert hát hogy a viharba ne, egy kert telis-tele a világ legmérgezőbb növényeivel. Nekem ezt látnom kell! Az hogy történetesen egy nagyobb kertben helyezkedik el az számunkra most mellékes volt, nem volt se időnk se erőnk bejárni az egészet. A Poison Garden részbe csak vezetett túrával lehet menni, de megéri nagyon. Én nem tudom az összes túravezető ilyen e, de mi egy igen élvezetes előadást kaptunk. Videózni tilos volt, fotózni lehetett, de itt inkább a tudat, hogy hol van az ember az érdekes inkább mint a látvány. Mert az semmi extra, laikusok csak egy csomó zöld spenótot látnak. Én meg egy olyan helyet ahová a növény gondozók full hazmatba mennek be, a látogatók pedig rendszeresen rosszul lesznek. Mi is erőst igyekeztünk a kezeinket a zsebünkben tartani.

Ez itt a kert étterme a Treehouse. Olyan népszerű, hogy hónapokkal előre kell foglalni.

Két turnus között a kapu kulcsra van zárva.

Némelyik növény rendesen ketrecbe van zárva.

Ez után már csak a szállásra kellett eljutni, de az már egy holnapi mese lesz.

Skócia 7. nap - Loch Ness - Inverness

 A hetedik napon Inverness felé vettük az irányt, mert időpontunk volt egy hajó túrára. Az út pedig történetesen a Loch Ness mellett ment el. Külön erre a tóra már nem akartunk időt szánni mert az előző napokon már láttunk többet is. Plusz a legtöbb kirándulós fórumon azt írták nem éri meg se a tó se a látogató központ. Aztán nézegettem a googlén és ott is azt láttam, hogy hiába megy az út a tóparton a tóból nem sokat látni, mert végig fás/bokros az egész. Csodálom, hogy pont a leghíresebb tavuk a legkevésbé turista barát. Így csak 1-2 kép készült ahol volt egy kis rálátás.

Inverness-ben megálltunk egy gyors ebédre.

Aztán siettünk hajókázni. Delfint, fókát ezt-azt nézni. Persze mondják, hogy garancia nincs semmire ez nem állatkert. Borítékolható volt hogy egy felbukkanó fóka fejen meg temérdek sirályon kívül nem láttunk mást.

Mire vissza értünk a kikötőbe már késő délután volt így ideje volt felkeresni az aznapi szállásunkat. Az ötből ez volt a legnagyobb és talán legkényelmesebb, olyan amire az ember azt mondja na ezt elfogadnám.

Skócia 6. nap - Eilean Donan Castle - Isle of Skye

 Erre a napra jutott az ikonikus Hegylakó kastély. Mármint a mozifilmből, mert a valóságban a MacLeod-ok igazi kastélya kicsit odébb van és oda végül nem jutottunk el. Az Eilean Donan kastélyt a 13. században kezdték el építeni védekezésül a vikingek támadásai ellen. Sajnos a belső tereken itt se lehetett fotózni, ami főleg azért fura mert a többihez hasonlóan itt is üres volt a legtöbb terem.

Ez után Skye szigete felé vettük az irány. Nagy terveink voltak, de nem jutottunk messzire. A képen nem igazán jön át mennyire magas építésű a híd, közelebbi fotópontot pedig nem találtunk, sajna hidak környékén nincs megállásra lehetőség.

Átmentünk a szigetre, találtam a neten egy helyet ahol frissen fogott/készített tenger gyümölcsit árulnak. Híres a hely pedig csak egy bódé, érdekes módon egy étterem parkolójában van. Én csak kóstolónak gondoltam eredetileg, de végül annyit kaptunk, hogy úgy voltunk vele elég lesz ez ebédre.

Jó nomád módra a csomagtartóból fogyasztottuk el a finomságokat. Közben megint elkezdett egyre jobban esni, így végül győzött a fáradság és nem mentünk tovább az igazi MacLeod Estate felé, mert az még plusz egy órányira lett volna és utána még haza is kell jutni mi pedig már fáradtak voltunk.

Skócia 5. nap - Felföld - Glenfinnan Viaduct and Monument

 Az ötödik napon a Felföld felé vettük az irányt. Aki igazi szépséget akar látni annak érdemes az A82-es út felé venni az irányt, főleg Glencoe-tól délre eső pár mérföld az valami mesés. Tipikus a minden görbe fánál meg kell állni jellegű útszakasz. Hát megálltunk és bámultunk is ahol csak lehetett, mert azt hozzá kell tenni rengeteg a turista busszal, kocsival, motorral szóval van tömeg rendesen mindenhol. Szerencsére nagyon sok helyen volt kialakítva megállásra hely, de így is volt ahol nem fértünk be a tömegtől. Aki mozirajongó annak érdekes lehet, hogy a 007-Skyfall azon jelenete mikor Bond hazatér ősei othonában, na az is itt lett forgatva.

 

Annyit bámészkodtunk, hogy kétszer annyi ideig tartott az út mire Fort William-hoz értünk és már nem csak az éhség miatt siettünk az ebéddel. Amit kinéztem éttermet az sajna zárva volt, de szerencsére pont szemben volt egy hely ami nyitva volt. Éhes ember ne válogasson ugye, de nem bántuk meg jó volt, miután sikerült asztalhoz jutni.

Aztán siettünk is tovább a következő úti cél felé a Glenfinnan Viaduct and Monument-hez Az emlékmű több mint 200 évvel ezelőtt, 1815-ben épült, hogy tisztelegjen azon hegyvidékiek előtt, akik harcoltak  az 1745-ös jakobita felkelésben. 

A Glenfinnan Viaduct 1897-ben épült. De az emberek többsége manapság a Harry Potter filmekből ismeri.

Nekem ennyi jutott belőle:

Magához a viadukthoz úgy másfél-két órás gyalogtúrával lehet eljutni. Ez eszembe se jutott mint opció. Van viszont egy kilátópont úgy 15 percnyi erős domb mászásnyira, na oda szerettem volna felmenni. Viszont annyira nem vagyok bolond, hogy túlértékeljem a képességeimet, napok óta esett és a vízszintes parkolóban is volt épp elég dagonya nemhogy dombra felfelé. Inkább nem kockáztattam, hogy a térdem a jelenleginél is jobban sérüljön.

Innen már csak a szállásra kellett eljutnunk ami még úgy egy órányi vezetésre volt. Ez volt az egyik leg "érdekesebb" szállásunk az ötből ezen az úton, mert ez egy mobilház volt egy farm kertjében. Ilyenben még sosem jártam, így érdeklődve vártam. Persze itt is hideg volt, mint szinte az összes szálláson, de ezen tudtunk segíteni. Relatíve jól is fel volt szerelve, de valami elképesztően picike ami a képeken nem jött úgy át. A második éjszaka után jöttünk rá miután a laptopunk tápjának felrobbanása áramtalanította a környéket, hogy valójában a ház mögötti fészerbe még egy csomó dolgot pakoltak. De akkor már mindegy volt indultunk tovább. Viszont sose láttam még hogy biztosíték táblát villanyoszlopra tegyenek. Volt egy a házban, egy a fészerben de újból áramot csiholni csak a villanyoszlopon lévővel sikerült.